Egyenesen Előre

Hello újra!

Örülök, hogy itt vagyunk, és megoszthatom Veled legfrissebb élményem arról, hogy az álmok miként válnak valóra.

Hatalmas ajándékot kaptam ma az élettől. Gyakorlatilag a minden, de minden lehetséges- és az életünk éljük kortalanul érzéseket. Azonnal kifejtem, mire gondolok. 

2006-ban, mikor levelezőn érettségiztem, eldöntöttem, hogy közgazdasági fősulira fogok járni. Még arra is kidolgozott tervem volt, hogyan fogom megszerezni a diplomám, aztán hogy "váltom meg a világot".  

Olyan fajta vagyok, aki eléri, amit akar. Biztos voltam benne, hogy sikerül. Főleg mivel úgy éreztem, hatalmas a motivációm. Az is volt. Csakhogy tudod, mi motivált? A pénz.

Mi lett a vége? Nem akarom sokáig nyújtani, elmondom: boldogtalan voltam. Éveket szenteltem az életemből egy olyan célra, amelynek hátterében rossz ösztönzők mozogtak. Fősuli, munka, család... mentek célirányosan, de valahogy valami bajom mindig volt vele. Értek olyan csalódások, pofára esések, hogy épeszű ember fel se fogná. Minél jobban erőltettem a pénzt, annál kevésbé jött. 

A pénz amúgy ilyen egyébként is, mindenkinél. Csak ahhoz áramlik, akinek nem fontos igazán, ma már tudom. Más cél is hajt már jó ideje. Megváltozott az értékrendem. Ma már csak használom a pénzt céljaim elérésére, és nem a pénz a  célom. És ez így működik, így egyenesbe jönnek szépen a dolgok. Viszont el kell engedni anyagias lényünket, és teret engedni valami magasztosabbnak, ez nagyon fontos. 

Ezt már akkor sejtettem, mikor ez évben komolyan elkezdtem foglalkozni a  DXN üzletemmel. Ekkor ugyanis azt a célt tűztem ki magam elé, hogy minél több embert hozzásegítsek tervei megvalósulásához, legyen az egészség, karrier, magánélet vagy bármi a világon. Tudod, mi történt? A dolgok működni kezdtek. Boldog vagyok munka közben, az üzlet jobban megy, segítek másoknak, és ez által leszek sikeres. Minden megváltozott bennem, minden változik körülöttem, az életemben.

Ma reggel pedig kiderült, hogy sosem késő változtatni, ha boldogtalan vagy. Nagyon nagy lépésre szántam el magam, és ahogy utánajártam, ennek nem is lesz semmi akadálya. Némi erőfeszítést igényel majd részemről, be kell vegyek néhány kaput, de nem hiszem, hogy gondot jelent majd. Megváltozott ugyanis a motiváció, a hajtőeszköz, ami mozdít. Innentől pedig a jó következik.

Ja hogy mire szántam el magam? Elmondom majd azt is legközelebb.

Legyen szép napod!