Üdvözöllek újra itt!
Legutóbbi bejegyzésem óta kiderült, nemcsak én vagyok, aki kicsit később jött rá, mi is az igazi életcélja, és választotta hivatásául a gyógyítást érettebb fejjel.
Persze olyannal is kapcsolatba kerültem, aki rögtön az érettségije után megy orvosira, valljuk be, ez a papírforma, és dejó hogy már most tudja, mit szeretne igazán.
Úgy látom, az orvosi pályát azok választják általában, akik nem ijednek meg a
kihívásoktól, és tudják, hogy kitartásuk, akaraterejük és lelkesedésük hosszú éveken át elkíséri majd őket.
Ha megkapom a hozzájárulást, szívesen bemutatok néhány érdekes embert itt, a blogomban. Hiszen, mindenki, aki ilyen jelentős lépésre szánja el magát, tiszteletet érdemel. Azonban tudom, hogy végül nem mindannyiunkból válik az, akik szeretnénk lenni.
Amúgy teljesen igaz ez a másik tevékenységemre is. Csodálatos pénzeket lehet keresni, és hatalmas célokat elérni a DXN üzletében. Felemelő, ahogy ezek fokról-fokra és lépésről-lépésre megvalósulnak. Azonban ez is munka, és odafigyelést igényel. Vannak akik könnyebben elsajátítják, és vannak akik nem. Viszont mindenképp megéri. És tiszteletreméltó ez a fajta elhivatottság. Az a tény, hogy igenis merünk tenni álmaink megvalósítása érdekében - fantasztikus!
Van tehát kapacitás és spiritusz az emberekben! Benned is?
Na de a kis kitérő után, vissza az eredetikhez. Az orvosi egyetem, főleg ha az ember úgymond nem "csak" a hatéves általános orvosi képzést akarja megcsinálni, hanem szakosodni is, méghozzá lelkiismeretes munkavégzéssel, szóval az egy nagy feladat, és tudom, hogy fel kell készüljek rá.
Ezért: már most felvértezem magam minden szükséges képességgel. Bár furamód, van bennem egy fata bizonyosság a sikert illetően. Ennek több oka is van. Például, hogy nekem nem csak úgy ölembe hullott az elképzelés, hogy: „áhh, okos vagyok, orvos leszek, mi más”, hanem sokal inkább beért bennem, kemény és izgalmas tapasztalatok útján jöttem rá, hogy az tesz boldoggá és teljessé, ha felelősségteljes és valóban hasznos munkát végzek. Az emberi test pedig egész kicsi korom óta érdekel, így utólag nem is csoda, hogy ezt a pályát választottam. Ami még segít nekem, hogy néhány feladatot még meg kell oldjak ahhoz, hogy felvegyenek orvosira. Érettségik (újra) és nyelvizsga várnak rám a következő tanévben.Bevallom, már most tanulok, készülök rájuk, gond nélkül áldozom rá a nyaram. Gyerek mellett olykor nehéz, de tudom, hogy ezek a próbatételek, akár nagyobbak, akár kisebbek, hozzájárulnak ahhoz, hogy később könnyebben kitartsak. Hogy eszembe legyen, mikor valahol az út közepén elbizonytalanodom pl. egy-egy átvirrasztott éjszaka a hosszú végigmagolt hónapok után, hogy erőt adjon az, hogy ezért küzdöttem eddig, hogy erőt adjon végiggondolni azt, hogy nem csak úgy adódott mindez, hanem tennem is kellett érte valamit. Összejátszanak tehát a tényezők, hogy végigcsinálhassam. Igazból nem is kérdés, hogy menni fog.
Látom, hogy sokan bizonytalanok magukban, nem csak az orvosi pályán, hanem általában. Nekik azt tanácsolom, egy kicsit erősödjetek meg, tűzzetek ki célokat, és valósítsátok meg, ne törődjetek a bizonytalanítólag ható emberekkel (az én környezetemben is van ilyen), csináljátok amit és ahogy csinálni akarjátok, és menni fog. Az vagy, akivé alakítod magad, az vagy, akivé válsz az önképzésed során. Tégy tehát arról, hogy olyan légy, amilyenné válni akarsz!
Mára tehát ennyi! Gondolj rám, hogy sikerrel járjak, és ne feledd, én is tudok Neked segíteni álmaid megvalósításában, hiszen ez a munkám. Legalábbis az egyik;)
